Spray2RateNGe Kalkulátor

Spray2RateNGe Kalkulátor

Friss hírek

Tagline

Ingyenesen használható a permetlé optimális beállításához segítséget nyújtó kalkulátorunk Kwizda Agro, Arysta LifeScience támogatással. ITT

Bővebben...
Webes analízis

Webes analízis

Tagline

Kamaránk saját fejlesztésű programja. Hogy pontosabb mérési eredmények legyenek. Felület analízis Megszámolás Kárbecslés

Bővebben...
Pest monitor

Pest monitor

Tagline

Elindult a nyugati határ menti megyék közös honlapja. Három nyelven fog üzemelni. Minden közérdekű kártevőről információkat fog közölni. Mindenkitől várunk…

Bővebben...

Aktuális ajánlatok

  1. Dr.Tuba Katalin, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet adjunktusa tájékoztatta a kamaránkat néhány kártevő várható hazai megjelenéséről.

 

Aromia bungii Faldermann 1835

Aromia bungii.jpg

További képek?

https://gd.eppo.int/taxon/AROMBU/photos

 

Elterjedés

Ez az Ázsiában széles körben elterjedt cincér (Cerambycidae) faj Európában először Németországban 2011-ben, majd Olaszországban 2012-ben jelent meg. Olaszországban először Nápoly környékén azonosították, majd 2013 augusztusában Milánóban találták meg tűzifában. Az EPPO A1-es listáján szereplő faj.

Tápnövények

Őshazájában elsősorban Prunus fajokon károsít, de számos mediterrán, szubmediterrán (Punica granatum, Olea europea), szubtrópusi (Diospyros spp.) és néhány trópusi növényen (Azadirachta indica) előfordul, de jelzik dión (Juglans regia), ázsiai származású szelídgesztenyén (Castanea mollissima) és nyárakon (Populus spp.) is. Európai előfordulása eddig a Prunusokhoz köthető. Németországban szilván, Olaszországban, szilván, őszi és kajszibarackon találták meg.

Morfológia

Jellegzetes Cerambycinae alcsaládba tartozó cincérfaj. Az imágók mintegy 4 cm-esek, fémesen fénylő sötét szárnyfedőkkel. vöröses, tövises toruk van. Esetenként teljesen fekete példányok is előfordulnak.

Életmód

Az életmódjára vonatkozó európai adatok még hiányosak.  Kínai megfigyelések szerint 2-3 évig fejlődik a fában. Az imágók petéiket egészséges vagy némileg legyengült fákra helyezik, a törzs vagy a vázágak kéregrepedéseibe júliustól augusztus közepéig. Különböző lárvastádiumokban telel. Júniusban bábozódik, az imágók kirepülése pedig június végétől, augusztus elejéig folyamatos. Más Aromia fajokhoz hasonlóan az imágók vészhelyzetben jellegzetes illatanyagot bocsájtanak ki természetes ellenségeik távoltartása végett.

Tünetek

A lárvák a kéregben és a kéreg alatt a háncsban rágnak. Járataik 17-22 cm hosszúak, jellegzetes cincérjáratok. Jelenlétükre rágcsálékuk utalhat, illetve kirepülésük után ovális kirepülő nyílást hagynak hátra.

Védekezés

Magyarországon potenciális veszélyt jelent mind a tápnövényei közé tartozó gyümölcsfákra, mind ezek dísznövény változataira, de a nyárfák esetén akár a fa csomagolóanyag ellőállításnál is okozhat gondot.

A többi fában költő rovarfajhoz hasonlóan nincs igazából hatékony védekezési eljárás ellene. Ennek okai, hogy nehéz észrevenni, hosszan és rejtetten fejlődik a fában, növényvédő szerekkel ilyen körülmények között nehéz elérni. Esetleg az injektálás jöhet szóba, de ez ültetvényi szinten nem oldható meg.

Cryptostroma corticale (Ellis & Everhart) P.H. Gregory & S. Waller

Cryptostroma corticale.jpg

https://gd.eppo.int/taxon/CRPSCO/photos

 

Elterjedés

Észak-Amerikából származó gombafaj, melynek rendszertani helyzete még nem egészen tisztázott. Egyelőre csak ivartalan alakja ismert. Európában eddig, az Egyesült Királyságban (1945), Franciaországban (1950), Olaszországban (1952?, 2016), Ausztriában (2004), Németországban (2005), Csehországban (2005), Bulgáriában (2014), Hollandiában (2014) és Svájcban (2014) azonosították.

Tápnövények

Elsősorban a juharokon (Acer spp), de a hársakon (Tilia spp.), nyíreken (Betula spp.) és az almán (Malus domestica) is megfigyelték előfordulását. Főleg a törzsi részen, esetleg a vázágak kérgén okoz elváltozásokat. Leggyakrabban a hegyi juhart támadja meg. Azon túl, hogy konídiumai heves allergiás légúti reakciókat válthatnak ki, kéregelhalást, a vázágak elszáradását okozhatja a koronában, végső esetben a fák pusztulását is előidézheti. Az allergiás tünetek megjelenése nem csak a szabadban nagyobb konídium mennyiséget belégzőket fenyegeti, hanem a fafaldolgozó iparban közvetlenül az ilyen fertőzött fákat feldolgozó munkásokat is.

Tünetek

A fertőzött fákon első tünetként hervadás jelentkezik. A gomba az edénynyalábokat támadja meg. A kéregelhalás kezdetben négyszögletes hólyagos foltok formájában jelenik meg, majd a kéreg sötét csíkokban felreped, leválik, alatta pedig láthatóvá válik a sötét fialokonídium tömeg. A törzskeresztmetszeten barna nekrózis figyelhető meg, jellegzetes zöld, határoló vonallal. Melegigényes faj, hőoptimuma 25 C körül van, így napjaink nyári időjárási körülményei kedvező feltételeket biztosítanak megtelepedéséhez és felszaporodásához. További vizsgálatok szerint a vízstressznek kitett fák fogékonysága a betegséggel szemben fokozott.

Védekezés

A cél a betegség kialakulásának megelőzése lenne. Ennek érdekében lakott területen a vízstressz kialakulását igyekezzünk kerülni, a fákat tartsuk minél jobb kondícióban. A fertőzés észlelése esetén a beteg fákat vágjuk ki.

 

Eutypella parasitica R.W. Davidson & R.C. Lorenz

Eutypella parasitica.jpg

https://www.ndrs.org.uk/article.php?id=016039

 

Elterjedés, tápnövények

Az Észak-Amerikából származó Eutypella parasitica aszkospórás gomba nagy, kiterjedt, rákos burjánzásokat okoz a juharfélék (Acer spp.) törzsi részén. Európában először 2005-ben Szlovéniában jelezték előfordulását. 2007-ben Ausztriában és Horvátországban is megtalálták. Minden korlátozó intézkedés ellenére folyamatosan terjed Európában 2013-ban Németországban, 2015-ben pedig Magyarországon is beazonosították a Lendva és a Mura találkozásának közelében.

Tünetek

A Xylariales rend, Diatrypaceae családjába tartozó faj sötét sztrómába ágyazott peritéciumai viszonylag könnyen beazonosíthatók. A fiatalabb fák fertőződése gyakoribb. Mivel úgy tűnik évelő típusú rákos sebeket okoz a fákon, a fiatalkori fertőzések idősebb kora egyre feltűnőbbé válnak, egyre nagyobb és mélyebb sebeket okozva a fán.

Az eutypellás megbetegedés erdei juharfák esetén jelentősen legyengíti a fákat, fokozza más gombabetegségekkel szembeni fogékonyságukat, jelentősen rontja a faanyag minőségét. A kártételét még súlyosabban kell értékelnünk már csak a fafaj miatt is, hiszen a juharok Európában a klímatoleránsabb fajok közé tartoznak, így erdőgazdálkodási szempontból növekvő szerepűek. A betegség parkfáknál a díszítőérték jelentős csökkenését idézi elő. A fertőzések kialakulását a törzssérülések elősegítik, így erdőterületen a vadkár, a közelítési kár, míg városi fák esetén az ápolásból, a mechanikai sérülésekből adódó sebzések segíthetik az eutypella megtelepedését.

Védekezés

Nehéz ellene védekezni, mint minden kérgen károsító peritéciumos gomba ellen. Az első tüneteket inkább mechanikai sérüléseknek tudják be. A leghatékonyabb a megelőzés lehet. Kerülni kell a törzs és a vázágak sérülését, sebzését, így erdőben gondoskodni kell a vadvédelemről. Városokban inkább ritkábban, nagyobb ágakat vágjunk le. A vágást követően tanácsos rögtön sebkezelő szereket alkalmazni. Parkolásra alkalmas helyeknél minél védettebb pozícióba ültessük a fákat. A sebek tisztítását csak nagyon óvatosan lehet elvégezni, hogy a kalluszt meg ne sértsük, de ennek hatékonysága is kétes, hiszen a tünetek évelő rák jellegre utalnak.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a juharok kérgén más fajok is okoznak nekrózisos tüneteket, így a Verticillium dahliae vagy akár Fusarium fajok is, sőt ezek a fajok együttesen is jelen lehetnek.

Japán cserebogár ­- Popillia japonica Newman 1838

  popilla japonica.jpg

https://gd.eppo.int/taxon/POPIJA/photos

 

Elterjedés

Japán északi részén minden bizonnyal őshonos. Az Egyesült Államokban első, igazolt előfordulása New Jerseyben, 1916-ban volt. Észak-Amerikában jelentősebb károsítóvá vált, mint őshazájában. Európában először a portugál Azori-szigeteken jelent meg (1984), ahol a károsító egy amerikai katonai légi bázisról szóródott szét. 2014-ben már kártételét jelezték a kontinentális Európából is, Milánó mellől. Valószínűleg innen hurcolták be Svájcba 2017-ben. Itt a növényvédelmi hatóság hatékony fellépésének eredményeképp sikerült kiirtani. Az észak-olaszországi területen azonban stabil, egyre növekvő populációja van.

Zárlati károsító, melynek Magyarországra való behurcolása és terjedésének elősegítése tilos [7/2001 (I. 17.) FVM r. (1. sz. melléklet)]. Az EPPO A2-es listáján is szerepel.

Tápnövények

Rendkívül polifág faj. Előfordulását az Egyesült Államokban több mint 300 növényfajról jelezték, melyből 106 fajon gazdasági kárt is okoz. Szívesen táplálkozik a juharokon (Acer spp.), a vadgesztenyén (Aesculus spp.), a nyíreken (Betula spp.), a szelídgesztenyén (Castanea spp.), a dión (Juglans spp.), az almán (Malus domestica), a platánon (Platanus spp.), a nyáron (Populus spp.), néhány csonthéjason (Prunus spp.), a rózsán (Rosa spp.), a szedren és a málnán (Rubus spp.), a fűzön (Salix spp.), a hárson (Tilia spp.), a szilen (Ulmus spp.) és a szőlőn (Vitis spp.). A lárva vagy álca előszeretettel rágja számos zöldség és a dísznövény gyökerét is. Őshazájában, Japánban, a tápnövény köre jóval szűkebb.

Morfológia

Az imágó 8-12 mm hosszú, 5-7 mm széles. Fémes zöld, illetve rezes bronzszínű. Nagy hasonlóságot mutat a kerti cserebogárral (Phyllopertha horticola), de összetéveszthető a zöld és a rezes cserebogárral (Anomala vitis és A. dubia), valamint a Mimela junii-val is. A felsorolt fajoktól való elkülönítést a potroh oldalán található  5-5 fehér szőrcsomó és a hasi szegmensen lévő két fehér folt segíti. Lárvái tipikus pajorok, más Scarabeidae lárváktól az utolsó hasi szelvény ventrális felszínén V alakban rendeződött, két tövissor különbözteti meg.

Életmód

A japán cserebogár általában egynemzedékes faj, de elterjedése északi határán egyes populációi két év alatt fejlődnek ki. Lárvaállapotban telel, egy kb. 15-30 cm mélyen kialakított föld alatti üregben. Tavasszal, amikor a talajhőmérséklet a 10 °C-ot meghaladja, a lárvák feljebb húzódnak és elkezdik rágni a gyökereket. Az imágók, a földrajzi szélességtől, illetve adottságoktól függően, május végén, június elején kelnek ki. A kifejlett egyedek többször párosodnak. Tojásaikat augusztus eleje és szeptember vége között, 4-10 cm mélyen a talajba helyezik. Egy nőstény általában 40-60 tojást rak. Kelés után a lárvák, a telelés kezdetéig, a talajban táplálkoznak.

Tünetek

Az imágók általában csoportosan károsítanak. Levelekkel, virágokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak. A leveleken az erek közötti szöveteket fogyasztják, először csak lyukakat készítenek, majd a nagyobb erek közötti részeket teljesen kirágják. A virágszirmokon a nemzők szabálytalan alakú rágásnyomokat hagynak. Rózsán nagyon látványos a károsításuk, akár az összes virágot is elfogyaszthatják. A gyümölcsökbe kráterszerű üregeket rágnak. Gyakran előfordul, hogy egy növényt, vagy fát teljesen lerágnak, míg a mellette lévő gyakorlatilag mentes a károsítótól.

A lárvák a gazdanövény gyökerein inkább csak tápanyag-felvételi nehézségeket okoznak, komolyabb élettani hatásuk eddig nem ismert. A gyökéren okozott tünetek nem jellegzetesek, a többi talajlakó károsító által okozott elváltozásoktól nem különíthető el.

Védekezés

Behurcolása esetén, hazánk klimatikus viszonyait figyelembe véve, megtelepedése és gazdasági kárt okozó károsítása várható, különösen a Dunántúl nyugati részein. Veszélyt jelenthet, mind az erdőkre, a gyümölcsösökre, mind a városi fákra. A biológiai védekezési módszerek közül az entomopatogén fonálférgekkel végzett kísérletek ígéretesek. Ezen túl az engedélyezett talajfertőtlenítő szerekkel lehet a lárvák ellen próbálkozni, míg az imágók gyérítésében a piretroid és a neonikotinoid csoportba tartozó rovarölő szerek nyújthatnak segítséget.

Mimela julii Duftschmid 1805 (syn. Anomala junii)

mimela julii.jpg

https://hiveminer.com/Tags/scarabeidae/Recent

 

Elterjedés

Erről a dél. illetve közép-nyugat európai elterjedésű Rutelidae fajról azért kell szót ejtenünk, mert a japán cserebogárhoz morfológiailag hasonló és önmagában is potenciális veszélyt jelenthet esetleges terjeszkedése a Kárpát-medencében. Fő elterjedési területe jelenleg Ausztria, Franciaország, Olaszország és Svájc. Vannak olyan adatbázisok, amelyek lengyelországi, horvátországi és magyarországi előfordulását valószínűsíti.

Tápnövények

Az imágók bokrok, illetve füvek leveleit fogyasztják. Gyakran megtalálhatók a bodzák (Sambucus spp.) virágain. A lárvák elsősorban homokos területeken lágyszárúak gyökereivel táplálkoznak.

Morfológia

A mintegy 13-14 mm nagyságú fajnak négy alfaját különítik el. A morfológiai hasonlóságot a japán cserebogár és a M. julii között hasonló méretük és fényes, fémeszöld fejük, toruk és szárnyfedőik külső széle jelentik. Azonban csápjaik színe eltér. A M. junii csápjai vörösesek, míg a japán cserebogáré sötétbarnák, feketések. Utóbbi faj a potroha oldalán 5-5 fehér szőrcsomót és a hasi szegmensén két fehér foltot is visel.

Életmód

Az imágók júniustól júliusig repülnek. Nőstények tojásaikat a talajba helyezik. A lárvák is a talajban fejlődnek és itt is bábozódnak.

Tünetek

Az imágók leveleken, virágokon okozott károsítása és a lárvák gyökérrágása hasonló a többi lombrágó lemezescsápú, illetve talajlakó pajorjaik által okozott tünetekhez.

Védekezés

Ha szükséges a pajorok ellen az engedélyezett talajfertőtlenítő szerekkel lehet védekezni, míg az imágók gyérítésében a piretroid és a neonikotinoid csoportba tartozó rovarölő szerek nyújthatnak segítséget.

 

Dr. Tuba Katalin

VMNK 2018.1002.

0940103001514984544

 

 

 

 

 

Eseménynaptár

Felügyelői körzetek

felügyelői körzetek 2018 vas megye

Vas Megyei Kormányhivatal Növény- és talajvédelmi Osztály

Vas megye méhsürüség

mehsuruseg [320x200]

Média partnerünk

banner-280x320

Partnereink

Ügyvédünk:

Börzsönyiné Dr. Kiricsi Szilvia

30 6865013

Üzemorvosunk:

Dr. Bakó Ildikó  30 9367266

Új Veszélyes kártevők

1242238532955189965Biohazard.svg.med

Előrejelzés

   Elorejelzes kicsi

 

PEST monitor

Google Maps logo

Sajtó szoba